Homokozó! Nálunk ez a válasz. Dúrás, fúrás, építkezés megállás nélkül. ronkfavilag.hu/termek/nadtetos-homokozo/ Nekünk ilyen van otthon. Még télen is használja a fiam. A legjobb ötlet volt, hogy anno beszereztük!!

Bejegyzés: De mit játsszon egyedül? 12 tipp otthonra

@Chill.dren: A világ legboldogabb emberei? Ez is egy félrevezető kijelentés.
A dánok fele depresszió elleni tablettát szed naponta, kb ugyanennyi ember alkoholista. A tinédzserek döntő többsége kábítószert használ.
De marhára boldogok. Aham....
Egy frászt boldogok, csak épp nem fogják bevallani.

Bejegyzés: A Dán nevelés 7 aranyszabálya

Zseniális cikk. Szomorú, hogy valakinek ebből csak annyi jön le, hogy "intoleráns a mocskos társadalom"

Bejegyzés: A nemi különbségekről és egyenlőségről

@Dr. Bélus___: Vagy teszel róla, hogy változzon. :)

Bejegyzés: A nemi különbségekről és egyenlőségről

Az emberek nem egyformák. Ezért nem is egyenlőek. A természet nem törekszik az egyenlőségre, folyamatos a harc a fajok és az egyedek közt is (versengés, kiválasztódás). Az egyenlőségre törekvés tehát természetellenes. Az emberiség jobban tenné, ha a versenyt nem csak a gazdaságban (pénzhajhászás), sportban és politikában használná, hanem mindenhol máshol is. Az egyenlőség lényege a legjobbak meggyengítése, a leggyengébbek megerősítése, hogy mindenki középszerű legyen, mert jelenleg ezt találjuk humánusnak. De a humánum egy természetidegen ideológia. Ezért nem lehet sikeres.

Bejegyzés: A nemi különbségekről és egyenlőségről

@Lángharcos: Az élet meg igazságtalan. Megszoksz vagy megszöksz.

Bejegyzés: A nemi különbségekről és egyenlőségről

Ott a gond, hogy a biológiai különbségek (hormonszintek, stb.) elég széles skálán szórnak, a társadalmi elfogadás meg nem annyira. Abban teljesen egyetértek, hogy a gyerek fejét egyik szélsőséggel sem kell teletömni (felesleges apró nácit vagy a gendermozgalom miniatűr élharcosát kinevelni három éves korra, mert a gyerek fogalmi szinten még messze nem tart ott, hogy tudja, miről van szó). Ugyanakkor a gyerekek nem születnek előítéletekkel, a posztban szereplő példát véve alapul: az óvodába szoknyában érkező Józsikát senki nem fogja kitaszítani - hacsak a kedves szülő erre határozottan fel nem szólítja a gyerekét. A külsőségeket a gyerekek viszonylag későn kezdik figyelni (az undok, verekedős, agresszor gyereket viszont valóban azonnal kiszúrják, a gyerekek ugyanis sokkal jobban látják a lényeget, mint a felnőttek). A kitaszítás jóval később jelentkezHET, amikor a felnövekvő egyed ösztönösen a csoportot keresi, amihez tartozik (hogy ez idegenkedésben jelenik meg, vagy abban, hogy az illető valakit agyonver, az már megint csak nevelés kérdése). Szerintem leghelyesebben akkor jár el az ember, ha arra tanítja a gyerekét, hogy a többieket kizárólag a másokkal szemben mutatott viselkedése alapján ítélje meg. Másság az, ha valaki a legrosszabb esetben is önmagával szúr ki. Elítélendő deviancia az, ha másokkal. Ha Józsika szoknyát hord - kit érdekel. Ha Katika traktorral játszik - kit érdekel. Ha Józsika megaláz másokat - nem kell tűrni. Ha Katika veri a többieket - nem kell tűrni.

Bejegyzés: A nemi különbségekről és egyenlőségről

"A szülő abúzusnak teszi ki, a gyermek sérül az egyenjogúság szavai alatt."

A probléma itt van: a társadalom intoleráns.

Bejegyzés: A nemi különbségekről és egyenlőségről

@Dekatlon: Érdekes a sarkítás, de nem erre gondolok. A nevelési stratégia megvitatása nem a gyermekre tartozik, ahogy a pénzügyi és egyébként a szex kérdések sem. Arról nem beszélve, hogy a vita parázs vitává alakulhat. Amit írsz, igaz abban a tekintetben, hogy más témákban kifejezetten hasznos, ha a szülők értelmes, pozitív vitájának, érvelésének részese a gyermek.

Bejegyzés: Szabj határt gyermekednek - de hogyan?

@Chill.dren: röviden: túl hülye hozzá, hogy előtte beszéljük meg? :)
Na nem már...
A gyerekek egy felnőtt képességének többszörösével rendelkeznek, tapasztalataik, azok nincsenek. És te épp most készülsz elzárni előlük a tapasztalást.
Kialakult sémáik sincsenek. De ez meg inkább előny.
Egyáltalán nem csak azt látja, hogy a végén kinek lett igaz. Nem tudom ezt honnan veszed, de érdekelne a forrás. Főleg, hogy volt szerencsém pár év fejlődéslélektant hallgatnom, érdekelnek a téma új eredményei, :)
Nem bevonni akartam a döntési folyamatba a gyereket, legalábbis nem feltétlenül a bevonás volt a célom. Hanem hogy az érdekütköztetés, megvitatás ELŐTTE történjen, hogy tanuljon érvelni, érdekérvényesíteni, vitázni.

Bejegyzés: Szabj határt gyermekednek - de hogyan?

Nálunk a következő vált be a 2. ébresztés pontnál: időben lefekvő, s magától, kipihenten ébredő gyerekek. Sokáig ébresztőórát sem húztunk, mert reggel megjelentek egy kis összebújásra.
Tízórait meg velük készítettem, s működött, most már a nagy néha kiveszi a kezemből, vagy megkérem őket, vizet készítsenek maguknak.
A ruhaelőkészítést viszont elrontottam. A legfelsőt kiveszik, felveszik, kész. Ezt nem készítük elő, így minek.
A közös idő nagyon jó. Nálunk mindkettő igényli, hogy ne rohanással induljon a nap. Az egyik szeret még egy kicsit olvasni, a másik is szereti valamivel még pár percre elfoglalni magát.

Bejegyzés: 5 tipp a hatékony reggeli induláshoz

Jé!
Az első poszt amivel az utolsó szóig egyet értek. :-)
Bár a lányom már szóvá teszi ha csak szóval ébresztem puszikák helyett. Követeli :-)

Bejegyzés: 5 tipp a hatékony reggeli induláshoz

@Dekatlon: nem a megalázásról van szó, hanem arról, hogy a vita során felmerülő érveket a gyerekek nem egy felnőtt képességével értelmezik, és ha a szülők konszenzusra is jutnak, a gyermek nem feltétlenül érti meg a miérteket. Figyelembe kell venni, hogy az ő logikai és értelmező képességük nem olyan, mint egy felnőtté. Vagyis csak azt látja, hogy végül kinek lett igaza. Később, nagyjából 10 éves kor után pedig a természetesnek vehető manipulációk alapjaként szolgálnak a szülők vitája a gyereknevelési kérdésekben. Ahogy olvashattad, a kamaszokat már be lehet vonni a szabályalkotásba, de a nevelők egyetértése nélkül sokkal nehezebb lesz még egy harmadik, negyedik, ötödik résztvevővel. Úgy gondolom, hogy a családon belül a szülők, mint kapcsolatban lévő pár külön egységként is meg kell, hogy jelenjenek, az önálló vita/megbeszélés pedig teljesen normális.

Bejegyzés: Szabj határt gyermekednek - de hogyan?

Hülye magyar módi: jajj, csak egység látszata meglegyen, mert az, ha valaki "veszít" a vitában, az "megalázó" neki.
Aha...
Mert olyan nincs, hogy KONSZENZUS születik? Egy vita, csak valaki megalázásával végződhet!
Nehogy már megtanulja a gyerek, hogy hogy kell érvelni, hogy kell képviselni a véleményt, hogy kell meggyőzni a másikat.
Vagy hogy kell megérteni, a másikat, hogy kell közös megoldást találni.
Mert azzal nem tanulna semmit.

Bejegyzés: Szabj határt gyermekednek - de hogyan?

Miért ne a gyerek előtt vitassuk meg?

Bejegyzés: Szabj határt gyermekednek - de hogyan?

@lovasjózsika: 4-en vagyunk testvérek. Soha egyetlen hangos szót nem hallottam a szüleimtől. Ha kiabálás volt, azt a két hugom művelte, mert az egyik felvette a másiknak a fölsőjét. Anyukám ilyenkor mindig csak sóhajtott, és legyintett: majd kinövik. És kinőtték.

A gyerek nem buta. Felismeri, ha gyengeséget lát. Határozott fellépéssel, és következetes hozzáállással el lehet kerülni, hogy kiabálásra kerüljön sor.

(Egyébként nekem a "legundorítóbb" élményem az volt, amikor hülyeséget csináltam, és apám halk szavakkal leült megbeszélni velem. Szinte könyörögtem, hogy inkább kiabáljon, vagy üssön meg, vagy valami. De egy biztos: azt a hülyeséget soha többé nem követtem el)

Bejegyzés: Hogyan száműztük a kiabálást az életünkből?

Nem akarok okoskodni, nálunk is sokszor volt cirkusz. Én is kiabáltam. És mégis azt mondom, az a legrosszabb. Nem álomvilág, álomgyerekkel. Főleg a fiam, de a lányom is azt mondta, nagyon fáj nekik a kiabálás. A fiamon látszik néha a bejegyzésben leírt rémület, a lányom más típus, de neki sem jó. Ráadásul eltanulták a "modellt". Sokszor ők is kiabálnak olyan helyzetekben, aminek a megoldásához türelem kell. Én teljesen egyetértek a bejegyzéssel és köszönöm!

Bejegyzés: Hogyan száműztük a kiabálást az életünkből?

@lovasjózsika: Ahogy minden szülő, mi is átmentünk az óvodás korszak nehézségein. Este 11 előtt nem aludt el, reggel nehezen kelt, a készülődés valóban idegőrlő, a többiről nem is beszélve. Elsőként a szülő hozzáállása a kérdés. Érdemes megfontolni a szemléletváltást és valódi megoldást keresni a problémára. Akaratos szülő akaratos gyermeket nevel, hiszen a kicsi is ezt látja, ezt utánozza le. Meg kell találni az utat, hogy a gyermek ezeket a teendőket örömmel végezze. Érdemes reggelre beiktatni egy 10 perces játékidőt, amikor például azt csináljátok, amit ő szeretne. Az étkezésről írtam már egy bejegyzést, érdemes lenne elolvasnotok, hátha segít egy kicsit. A fogmosást a szülőnek kell végeznie ilyen korban. Úgy kell beszélni a kicsivel, hogy megértse, mit miért tesztek és kell tennie. A fogmanók éjjel belepisilnek és belekakilnak a szájába, azt kell kipucolni, különben csúnya lesz a foga, ráadásul nagyon büdi a szája. Ilyen apróságokkal lehet megfogni őket, de nem könnyű valóban. És sajnos van egy rossz hírem, ahogy nőnek a gyerekek, bizony egyre nehezebb velük. Pontosan azért hoztam létre ezt a blogot, hogy átadjam tapasztalataim, mert hidd el, nekünk is voltak és vannak nehéz pillanataink. Elvált anyaként, eleven fiúgyerekkel dupla terhet vittem mindig a vállamon, de azt hiszem, jó irányba haladunk így kiscsaládként is. Nem, nem álomvilágban élünk, pláne nem álomgyerek a fiam, de a nevelési elvek, amiket alkalmazok sokkal kezelhetőbbé tette őt és az én világképem is megváltozott. Az első tehát, hogy a szülők vegyenek mély lélegzetet és akarjanak változni, mert anélkül sajnos nem lehet előrelépni. Több türelem és több tisztelet kell a gyermek felé, kiabálás, lefogás és kétségbeesés nélkül. Találsz a problémákra vonatkozóan több bejegyzést is, és még érinteni fogok egyéb, gyermeknevelési témakört is. Nemsokára elindul a honlap is, ahol konkrét tippek, trükkök lesznek megtalálhatók, illetve, ha konkrét kérdésed van, szívesen válaszolok rá, küldd el kérlek a kerdes@chilldren.hu emailcímre.

Bejegyzés: Hogyan száműztük a kiabálást az életünkből?

Ehh, így könnyű. Hogy neked azt nehéz megállni kiabálás nélkül (sőt, észrevenni!), hogy a gyereked megijedt, szorong, fél? A gyerek megijedt a nagyobbaktól, és te ezen majdnem kiabálni kezdesz? Álomgyereked van. Gyere hozzánk gyakorolni, például mikor este a gyereknek épp nincs kedve aludni, majd reggel meg felkelni, és ha mégis muszáj lesz felkelni (mert sajnos ebben a világban muszáj lesz, apának-anyának dolgozni kell menni, neki meg oviba), akkor meg az ébresztőórát töri össze. És nem használ kérés, mese, megbeszélés, kompromisszum, elterelés, kizökkentés, tudományos magyarázat, ölelés, parancs, tízig elszámolás, lefogás. Amikor az ember nem tízig kell elszámoljon, de még ezer után is háborús helyzet van. De mondhatnám a fogmosást, az ebédelést, a kézmosást, a cípőfelhúzást. Nekünk ilyen (is) jutott, nem csak a nagyobb gyerekektől tartó gyerek. Száműzni a kiabálást? Álomvilágban, álomgyerekkel...

Bejegyzés: Hogyan száműztük a kiabálást az életünkből?

Jó írás. Nálam is eltartott egy ideig, míg felismertem, hogy csak én tehetek ezért, a lányom még nem tudja kontroll alatt tartani. Azóta, ha mérges lennék, inkább elkezdek vele viccelődni, vagy akkor is erőt veszek magamon, ha fáradt vagyok, és halkan, türelmesen szólok hozzá, vagy csak megölelgetem, és pár perc múlva már egész más hangulatban folytatódik minden. Hiszen csodálatos kislány.

Bejegyzés: Hogyan száműztük a kiabálást az életünkből?