A nemi különbségekről és egyenlőségről

A nemek közti egyenlőség a 20. és 21. században központi szerepet kapott, kutatások, vizsgálatok, politikai, társadalmi, nevelési szinten is kiemelten foglalkoznak a kérdéssel.

A nők egyenjogúsági törekvései, a férfiak családban betöltött szerepe a társadalmi és szociális normák változását hozta a fejlődő és fejlett országokban. A háziasszonyok munkát vállalnak, tanárok, orvosok, ügyvédek lettek, megjelentek politikai színtéren is. A családfenntartó férjek szociális téren is kipróbálják magukat, egyre több férfival találkozni ápolói, oktatói, karitatív területen. A változás szembetűnő, de még mindig erős nézeteink vannak mindkét oldal szerepéről. Vajon csak a szokások, a történelem alakítja gondolkodásunkat, vagy más okok is húzódnak a mögött, hogy az építész, szakmunkás, nővér és sok más szakma választása még mindig erős nemi különbségeket mutat. Változtathat-e a manapság előtérbe került gender-nevelés a sztereotípiákon, lehet-e úgy nevelni, hogy fiú és lány ugyanúgy gondolkodjon és ugyanazokat a preferenciákat alakítsa ki magában? Ha a társadalom egyenlő, akkor a nemek érdeklődése is?

Számos kutatást végeztek a világ országaira kiterjedően, amelyek azt mutatják, a fiatalkorúaknál is észrevehető a különbség a nézeteket illetően. Honnan erednek ezek, lehet-e a társadalmat és a családot megnevezni okként, vagy van más magyarázat is? Milyen korán lehet felismerni a különbségeket lányok és fiúk között?

Észrevehetjük, hogy már egészen kicsi korban más játékokkal játszanak. Gyermekpszichológusok vizsgálták 9 hónapos kortól a gyerekeket, és egyértelmű különbségeket fedeztek fel a viselkedésben és játékválasztásban. Vannak kutatók, akik úgy gondolják, hogy a gyermekek tiszta biológiai hajlammal, berendezkedéssel születnek, úgymint nem, identitás és viselkedés, aztán a környezet, az elvárások és az értékek körülöttük erősítik, vagy gyengítik azokat. A fiúk fiús színű takarót kapnak, a lányok rózsaszínt, a rokonok még a hangszínüket is változtatják, attól függően, hogy kisherceg, vagy királylány az újszülött. Mások az elvárások és máshogy is nevelik őket a szülők, mindezt általában teljesen ösztönösen, tudattalanul.

baby-17357_960_720.jpg

De a befolyás nem csak a család által jelentkezik, hiszen elég csak bemennünk egy játékboltba és megnézni az elrendezést. A játékipar is egyértelmű irányt mutat a gyerekeknek, vannak fiús és vannak lányos játékok. De ott vannak például azok a közlekedési táblák, amelyek férfi munkásokat ábrázolnak útfelbontásnál. A környezet egyértelműen hatással van a gondolkodásra.

Richard Lippa amerikai pszichológus társadalmakat vizsgált és hasonlított össze. 53 ország, 200.000 résztvevője töltötte ki interneten a kérdőívét, amelyben arra volt kíváncsi, hogy hogyan gondolkodnak a nők és a férfiak a témával kapcsolatban. Általánosságban elmondható, hogy a kutúra óriási befolyással van a nézetekre.De a társadalom hatása csak bizonyos mértékben befolyásol, nem alakít át.

Simon Baron-Cohen (a színész Sacha Baron-Cohen unokatestvére) a Cambridge Egyetem pszichiátria professzora hosszú távú, utánkövetéses kutatást végzett gyermekeknél. Szerinte a különbségek az anyaméhben kialakulnak. Tudjuk, hogy a fiúk és a lányok különböző hormonháztartással rendelkeznek, a fiúknál a tesztoszteron mennyisége nagyjából kétszer annyi, mint a lányoknál. Azok a lányok, akiknek magasabb a tesztoszteronszintje, maszkulin mintát mutatnak játékválasztásban. Ez a hormon befolyásolja az agy fejlődését. Megmérték a magzatok tesztoszteron szintjét és már ebben a korban is jelentős különbségeket találtak. És minél magasabb a prenatális tesztoszteronszint, a későbbiekben annál lassabban fejlődik a nyelvezet gyermekkorban, valamint ezek a gyermekek jobban kerülik a szemkontaktust is 1-2 éves korban, vagyis a szociális és nyelvi fejlődés összefüggésbe hozható a hormonokkal. 8 éves korban ugyanezek a gyermekek kevésbé voltak empatikusak, nehezebb számukra felismerni mások érzéseit, vagy átvenni mások perspektíváját, viszont sokkal érdeklődőbbek a világ működése iránt. Vagyis, csak az, hogy valakinek milyen a hormonszintje, már befolyásolja az érdeklődését. Ezek a szintek pedig bizonyos génektől függnek az X és Y kromoszómán.

De honnan erednek ezek a különbségek? Professzor Anne Campbell evolúciós pszichológus szerint jellemvonásaink egy hosszú kiválasztás eredményei. Minél több ősünk rendelkezett bizonyos vonással, magasabb a valószínűsége, hogy az elraktározódik a génekben. Vagyis az evolúció alakítja a nemeket. A nők életet adnak a gyermekeknek, táplálják őket, ezért olyan jellemzők alakultak ki bennük, amely ezeket a feladatokat úgymond kellemesebbé és könnyebbé teszik. Olyanok, mint az empátia, a veszélykerülés (a gyermek védelme és a további szaporodás lehetőségének érdekében). A férfiak felépítése és gondolkodása a vadászat, a védelmi szerep által formálódott. Campbell szerint ezért van, hogy a nők sokkal orientáltabbak az emberek felé. A legnagyobb pszichológiai felmérések egyike, hogy mi történik, ha stresszhelyzetbe kerülnek az emberek, hogyan viselkednek? A nők másokkal együtt próbáltak “túlélni”, a férfiak pedig inkább egyedül próbáltak megbirkózni a feladattal.

Mindannyian több ezer éves gének által vagyunk befolyásolva, ezért is vannak nagy különbségek a szakmaválasztásban, érdeklődésben. Természetesen vannak átfedések, de ezek nem mutatnak tipikus mintát. Veleszületett különbségek adják meg a nemek közti alapot.

A mai különbségek magyarázhatók a fiúk és lányok különböző nevelésével is. Kérdés, hogy ha a gyermekeket a kezdetektől egyformán neveljük, hasonló érdeklődésűek lesznek? Vizsgálatok kimutatták, hogy a belső különbségek nem tüntethetők el külső módszerekkel. A gender-semleges nevelés pontosan itt próbál egyensúlyt teremteni, de ezen irányzaton belül is jelentős különbségekkel találkozhatunk, nem ritkán egészen extrém változatokkal is, amely a szülőkben jogosan vet fel kérdéseket.

A koncepció lényege, hogy a fiúk és a lányok ugyanúgy vannak nevelve, az úgymond “természetes” változat, hogy nincs rózsaszín-kék, baba-autó elkülönítés. Ez eddig rendben is van, hiszen mindannyiunkban meg lehet az érdeklődés ezek iránt a játékok-színek-formák iránt, empátiára tanítja a gyermekeket és megmutatja az egyenjogúság alapjait. És itt van a kérdés, amit feltennék, hogy mit szeretnénk elérni? Hogy a nők és férfiak egyenlő esélyekkel induljanak az életében, vagy azt bebizonyítani, hogy a nő lehet férfi és a férfi lehet nő és semmilyen különbség nincsen köztünk?

Ahol a családok visszariadnak, az a pont, amikor a gyermekek szabadon vehetnek fel szoknyát-nadrágot, vagy akár eldönthetik, hogy fiúk vagy lányok szeretnének lenni. nany.jpgÚgy gondolom, ezzel sokkal nagyobb kárt teszünk a gyermekben, mint gondolnánk. Az ember azért élt túl, mert megtanult társadalomban élni, normákat alakított ki, amelyeket elsajátítva teszi könnyebbé saját és mások életét. Ha egy kisfiú szoknyában megy az óvodába, iskolába, ki fogják rekeszteni. A szülő abúzusnak teszi ki, a gyermek sérül az egyenjogúság szavai alatt.

Mit tanítunk meg ezzel? Legyen önmaga? Ne foglalkozzon senki véleményével? Nyugodtan használjon szempillaspirált a gimnáziumban, hogy megbélyegezzék? Ráadásul a gyermekek sokkal nyíltabban fejezik ki véleményüket és sokszor olyan lelki sebeket okoznak a másiknak, amely komoly pszichés problémákat okozhatnak. Másrészt nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyermekkor az identitáskeresésről szól. A szülőknek ebben segíteni kell, nem pedig rábízni a döntést a kicsikre, akiknek semmilyen tapasztalatuk nincsen. A saját kárukon fognak tapasztalni, még extrémebb nézőpontokat is kialakítva akár. Természetesen, ha valaki úgy érzi, nem tud, vagy nem akar a saját nemi identitásával azonosulni, a későbbiek során, bizonyos tapasztalattal és tudással már dönthet hovatartozásáról, de ráerőltetni a gyerekekre, hogy az egyenjogúság zászlóvivője legyen úgy, hogy fogalma sincs egyáltalán a világról, nem túl szerencsés. A gyermekkel el lehet beszélgetni bármiről, de ahogy elítélem az erőszakos nevelést, úgy a gender-neutrál nevelés ezen kiugró ágáról is határozottan negatív véleményem van. Véleményem szerint ez nem a gyermekekről szól, hanem inkább a szülőkről. El kell fogadnunk, hogy vannak dolgok, amik nem változnak, biológiai különbségek adják létünk alapjait és ez az átlagos. Nincs gond a színtévesztőkkel sem, de a zöld attól még nem piros. Nem baj, ha valaki más, vagy különbözik, teljesen elfogadható, de valamilyen szinten be kell illeszkedni, a gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy kik ők, megmutatni az irányokat és ösztönözni őket. Fogadjuk el egymást, az emberiséget úgy, ahogy a természet adja, de ne akarjunk erőszakkal bizonyítani és kirívni, főleg a gyermekeket kihasználva.