Néha teljesen lehetetlen küldetésnek néz ki, hogy valahogy újrakapcsolódjunk a gyermekhez. Ez egy hosszú folyamat, ami munkával jár és rengeteg türelmet igényel. Az alábbi összefoglaló segít a gyermekhez való kapcsolódásban, de még mielőtt drasztikusan változtatnál szokásaidon és nevelési módszereiden, nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, beszélj erről a szándékodról gyermekeddel. Értékelni fogja erőfeszítéseid és partner is lesz benne, hiszen számára is kedvezőbb élethelyzetet teremtesz az új szemlélet alkalmazása által.

1. Ösztönözd a megfelelő függetlenségre.

A kamaszok keresik saját identitásukat. Ezért sokszor olyan döntéseket hozhatnak, ami számodra megdöbbentő, vagy különös lehet. Előfordul, hogy bizonyos szabályok megváltoztatására lesz szükség. Szem előtt kell tartani azonban, hogy az elvárt viselkedés és a függetlenség egyensúlyban legyen a gyermek biztonsága érdekében. Az agyban a prefrontális kéreg a megfontolt cselekvés, az agresszió-szabályozás, a figyelem-összpontosítás és a problémamegoldó gondolkodás központja. Ez a terület 6 éves kortól kezdi el átvenni viselkedés szabályozásának szerepét, és csak körülbelül a 25. életévre formálódik ki teljesen. Tehát a kamaszkorban sajátítják el leginkább ezeket a készségeket, így nagyon fontos, hogy ebben az időszakban mindig és feltétlenül rendelkezésre álljunk, ha a gyermek segítséget kér egy fontos vagy veszélyes döntés meghozatalában, de mindenképpen adjuk meg nekik az önállóság szabadságát, ha az lehetséges. Nagyon erős belső késztetést érezhetsz a tanácsok osztogatására, hiszen csak meg akarod óvni és segíteni akarsz neki. Ő viszont éppen azt tanulja, hogyan oldjon meg önállóan feladatokat, kezeljen egymaga szituációkat és azt is, hogyan birkózzon meg a stresszel. Ha mindig megoldjuk minden gondját, felnőtt korára nem sajátítja el azokat a képességeket, amelyekkel önállóan boldogulhat.

2. Vedd észre, amikor szüksége van rád.

Vannak időszakok, amikor látni sem akar, máskor a nyakadon lóg egész nap és egy szabad pillanatot sem hagy neked. Ez a korszak teljesen normálisan a hangulatingadozásokról szól. Úgy kell rendelkezésre állni, hogy tiszteletben tartjuk és elfogadjuk, vannak már annyira önállóak, hogy elboldoguljanak bizonyos kérdésekben és dolgokban, de nincsenek még annyira, hogy ezt teljesen függetlenül a szülőktől tegyék. Ezekben az években már érezhető a leválási szándék, ebben társnak kell lennünk és maximálisan támogatnunk őket, ahogy azt tettük akkor is, amikor járni tanultak. Amikor jelzi, hogy szüksége van rád, hogy kapcsolódni akar, légy ott minden figyelmeddel, ha pedig újra távolodik ne vedd magunkra, fogadd el, hogy ez a felnőtté válás része.

3. Hallgasd meg, és ne ítélkezz!

Amikor gyermeked hozzád fordul, beszélgetni szeretne, a te feladatod nem más, mint meghallgatni. Abban a pillanatban legtöbbször nem is szeretne mást. Nincs szüksége a negatív kommentekre, az okoskodó tanácsokra. Ha figyelmed neki adod, mindenféle ítélkezés és felesleges beleszólás nélkül, meglátod, egyre jobban meg fog nyílni előtted. 

4. Légy pozitív!

Szavaid és cselekedeteid formáld át, lásd színesen a világot és nem pedig feketén - fehéren. Amilyen példát mutatsz, azt tanítsd gyermekednek is. A világ újrakeretezése által mindenki megtanulja sokkal jobbnak látni a világot. Nap végén, amennyiben csak lehetőséget találsz rá, beszéljetek pár mondatot, kinek mi volt aznap pozitív, a rossz dolgokban pedig milyen tanulságot vagy jót láttok.

5. El kell hagyni a prédikálást.

Néha a kevesebb több, így van ez a szavakkal is. Ebben a korban a következmények általi tanulás nagyon hatékony. Amikor gyermek megszeg egy szabályt, tudja, hogy annak következménye lesz. Teljesen felesleges plusz fejmosást tartani, így is valószínüleg a gyomra valahol a torkában van és rosszul érzi magát tőle. Ha a probléma súlyos, és beszélni kell róla, tedd ezt kétirányú, nyugodt beszélgetés formájában. Legyen ő is részese, érezze, hogy számít és fontos neked, amit gondol, még ha az utolsó szó a tied is.

Személy szerint rendszeresen felhívom a fiam figyelmét arra, hogy nincs olyan téma, amivel ne fordulhatna hozzám. Bármilyen kérdése van, ígérem válaszolni fogok a legjobb tudásom szerint, de nem fogom megmondani, mit csináljon, csak tanácsot tudok adni, ha kifejezetten erre kér.

6. Óvatosan a csatározásokkal.

Okosabb néha elengedni a dolgokat, minthogy belemenni felesleges vitákba. A vita nagyon sok esetben hasznos, hiszen megtanítja gyermeked az érvelés tudományára, viszont nagyon oda kell figyelni, hogy ne válljon veszekedéssé. Ahogy nő a gyermek, úgy lehet változtatni a szabályokon is, illetve elég eszessé válik ahhoz, hogy lehessen vele beszélni ötletekről vagy ellentétekről is. Ahogy minden kapcsolatban, a kompromisszumok segíthetnek egy egészséges egyensúly fenntartásában, ami azt jelenti, hogy neked is nyugodtan lehet engedned. 

7. Teremts lehetőséget az együttlétekre.

Egy ölelés, egy kézfogás, vagy csak egy mosoly már segíthet újrakapcsolódni gyermekedhez, az apró gesztusok pedig átválthatnak pár perces együttlétre, őszinte beszélgetésre, később pedig közös játékra, kirándulásra, vagy csak sütkérezésre a napon egy padon. Sokszor szavak nélkül erősebben tudunk kapcsolódni,  a meghitt, elégedett együttlét pedig, időtartamtól függetlenül azt jelenti, stabil családi háló van kiépülőben.