Néha teljesen lehetetlen küldetésnek néz ki, hogy valahogy kapcsolódjunk a gyermekhez.
Ahogy elérünk a kamaszkorhoz, drámai változás veszi kezdetét a gyermek viselkedését, hangulatait, kapcsolatait és önképét illetően. Nagyon sok szülő tapasztalja az eltávolodást és az az igazság, hogy mindez elkerülhető, ha már korábban stabil alapokon nyugvó családi hálót alakítunk ki. De a változtatáshoz soha nincs késő, ha már nagy a távolság, akkor is fel lehet építeni a bizalmi kapcsolatot, igaz, egy kicsit több munkát kell belefektetni. Bár hihetetlen, apró változások a mindennapokat illetően hatalmas eredményt hoznak.

1. Minden nap tölts vele időt

A szülők példája rendkívül nagy hatással van a kamaszok fő döntéseire. Lázadnak, vagy kapcsolódnak. Ha az alap szociális készségeket otthon meg tudják tanulni, nem fognak elfordulni és máshol választ keresni kérdéseikre.

Amikor a gyerekek kicsik voltak, rengeteg időt töltöttünk velük, ápoltuk, puszilgattuk őket, játszottunk és tanítgattuk csupa érdekes dologra. De ahogy elérkezik a kiskamaszkor, ezek a megszokott együttlétek eltűnnek, vagy teljesen megváltoznak. A legkönnyebb rámondani, hogy kamaszodnak és nem akarnak velünk lenni. Pedig ez a kor nem jár szükségszerűen elfordulással, amennyiben ez történik, valószínűleg a családi kör kapcsolatrendszere hibás.

A gyermek természetesen eltávolodik, hiszen ekkorra már nagy fokú függetlenedési kényszer alakul ki benne, intelligenciája és testi adottságai pedig csak ösztönzik, hogy új dolgokat próbáljon ki. Ennek ellenére a kamaszkor egyik tipikus jellemzője, hogy a gyerekeknek óriási szüksége van a tudatra, hogy a szülő ott áll mögötte és bármikor fordulhat hozzá. Így tudunk kapcsolatban maradni, vagy újrakapcsolódni a gyermekhez.

Ehhez minden nap töltsünk együtt időt, ami minőségi és csak arról szól, hogy minden figyelmünk egymásé. Lehet, hogy a kezdet kezdetén csak 5 perc, de idővel ezek az együttlétek egyre hosszabbakká válnak, kis szervezéssel és azzal, hogy a kamasz is szívesen fog részt venni.

2. Írj neki

Persze nem levelet. Mivel előkelő helyen szerepel a mobiltelefon és a szociális média csevegő alkalmazásai életünkben, használjuk ki a lehetőséget és kapcsolódjunk hozzájuk ilyen módon.

Fiatalabb korban még megengedhető a kis titkos üzenet az uzsonnásdobozba vagy a tolltartóba téve, de később ez már nagyon ciki a gyermeknek, így ha csak tudatni szeretnénk vele, hogy gondolunk rá (mert például dolgozatot ír), írjunk neki smst, vagy más üzenetet. De ne vigyük túlzásba, heti 1-2 alkalom bőven elég belőlünk, nem szabad, hogy azt érezzék, folyamatosan a nyakukon lógunk. 

Ha írunk a gyereknek, ne várjunk választ. Ha már egy OK, vagy “majd mesélek” visszaérkezik, az teljesen elfogadható ebben a korban. De, ha nem is válaszolnak, akkor is tudják, gondolunk rájuk és bármikor írhatnak, hívhatnak, kereshetnek.

Ha introvertált a gyermekünk, az írott forma megkönnyíti a kommunikációját, így ha szeretnénk hozzá kapcsolódni, ez egy nagyon jó lehetőség, mert így könnyebben ki tudja fejezni érzéseit.

3. Csináljatok együtt valamit

Jellemzően a vacsora egy remek alkalom lehet a családdal való együttlétre. Manapság sajnos egyre jobban kitolódnak időben a teendők és nem mindig van lehetőség együtt étkezni, de heti néhány alkalommal érdemes külön megszervezni. Ugyanígy segíthet, ha közösen végzünk házimunkát, elpakoljuk az elmosott edényeket, vagy akár együtt készítjük el az uzsonnás doboz tartalmát.

Ha már rá tudjuk venni az eltávolodott gyermeket ezekre az együtt töltött pillanatokra, következő lépésként valami minőségibb együttlét-szokást is ki tudunk alakítani. Dániában ez a szokás a “Hygge”, amely körülbelül meghitt együttlétet jelent és minden család számára évtizedek óta teljesen természetes, hogy a mindennapok része. Ilyenkor kikapcsolják az elektronikai cikkeket, együtt játszanak, olvasnak, mesélnek, beszélgetnek olyan dolgokról, amely nem szülhet vitát, hiszen nagyon fontos alapeleme ezeknek az együttléteknek, hogy “kint hagyják” a gondokat és a problémákat. Olyan elégedettséget, meghittséget lehet teremteni, ami feltölti a család tagjait energiával, és erősíti a kapcsolatokat.

4. Biztosítsd arról, hogy számíthat rád

Teljesen normális, hogy a gyereked inkább a barátaival szeretne lógni, nem pedig veled. De azok a fiatalok, akik egészséges családi alapokkal rendelkeznek, nem utasítják el a szülők erőfeszítéseit, hogy kapcsolatban maradjanak. A gyermeknek a szülő jelenti az érzelmi támaszt egész addig, amíg nem állnak készen az önálló boldogulásra, ezért fontos, hogy tudják, számíthatnak rád akár stresszesek, akár meg kell oldani egy problémát - függetlenül attól, hogy apró vagy óriási gondról van szó.

A szex, alkohol, drogok, depresszió, bántalmazás teljesen normális témakörök, ezek foglalkoztatják őket. Meg kell nyílnunk nekünk is, többé már nincs olyan, hogy tabu. Kérés nélkül nem kell megoldani a problémájukat, nem kell tanácsot sem adni, a lényeg, hogy meghallgassuk őket, hogy legyen egy felnőtt, akihez beszélhetnek. Ha nem ítélkezünk, ha nem irányítunk, később számukra is természetes lesz, hogy a szülőhöz forduljanak vészesetben.

Személy szerint rendszeresen felhívom a fiam figyelmét arra, hogy nincs olyan téma, amivel ne fordulhatna hozzám. Bármilyen kérdése van, ígérem válaszolni fogok a legjobb tudásom szerint, de nem fogom megmondani, mit csináljon, csak tanácsot tudok adni, ha kifejezetten erre kér.

5. Tanítsd meg priorizálni

Ismerős, amikor, egész nap csak kérsz, kérsz, kérsz? Mintha a falnak beszélnél. Aztán, ha nem csinálja meg, elveszíted a türelmed és kezdődik a műsor. A gyerekek fejében millió és millió dolog megy egyszerre és nem hiszem, hogy a kérésed áll a prioritási lista elején.

Amit én teszek, hogy a szemébe nézek, elmondom mit szeretnék és ha látom, hogy nagyon máshol jár, elismételtetem vele a kérésem. Ha éppen valamiben nagyon benne van, nem kényszerítem, hogy hagyja abba, hiszen mi se dobunk el csapot papot, amikor valamire kérnek. Ha megadjuk a tiszteletet, nagyobb az esély, hogy a gyerek is teljesíteni fogja a kérést. Miután felfogta természetesen, hiszen az éppen aktuális tevékenység teljesen elvonhatja a figyelmét.

Ez a mindennapos szituáció tipikusan arról szól, hogy meg kell ismertetnünk gyermekeinket a priorizálás fogalmával. Érdemes leülni beszélgetni arról, hogy a kéréseknek általában oka van és azok teljesítése előmozdítja a könnyebb boldogulást, a családi kapcsolatok erősödését és legfőképpen a számukra fontos tevékenységek folytatásának lehetőségét. Ha megy a hiszti, a duzzogás, az ellenkezés, feszültekké válunk, az pedig nem túl pozitív a folytatást tekintve.

Természetesen további módszerek segíthetik a hatékony és eredményes kapcsolatfelvételt, erről később írok a blogban.