A kamaszok viselkedése sokszor érthetetlen és a felnőttek számára rendkívül kétségbeejtő tud lenni. Ahhoz, hogy bármit is kezdeni tudjunk velük, fontos, hogy ismerjük a háttérben zajló folyamatokat, hiszen ezek tudatában fel tudjuk ismerni, milyen eszközökkel segíthetjük át őket és magunkat is ezen a nehéz korszakon.

A pubertás korban lévő gyermekek szélsőséges hangulatát, kiszámíthatatlan viselkedését nagyon népszerű volt az elmúlt évtizedekben ”ráfogni a hormonokra”. Azonban a legújabb kutatások szerint  az agy fejlődésének ritmusa magyarázza a hormonokkal karöltve ennek a korszaknak a sajátosságait.

Az agy a tinédzserkorban találkozik először a hormonokkal, éppen erre az újdonságra még nem is tud megfelelően reagálni. A legfontosabb nemi hormonok a tesztoszteron, az ösztrogén és a progeszteron fizikai változásokat idéznek elő. Ilyen a hang elmélyülése, a szőrzet növekedése, a lányoknál a mellnövekedés és a menstruáció. A hormonok gyermekkorban mindkét nemben megtalálhatók, ám a pubertás kezdetén a hormonok koncentrációja teljesen megváltozik.

Lányoknál az ösztrogén és a progeszteron a ciklusukkal változik, ráadásul ezek a hormonok azokhoz az anyagokhoz kapcsolódnak, amelyek a hangulatot szabályozzák. Rájuk jellemző lehet a hirtelen letargiába váltás, az érzelmi összeomlás másodpercekkel a felhőtlen kacagás után.

A fiúknál a tesztoszteron az amigdalához kapcsolható, az agy azon részéhez, amely a vészreakciókért, az agresszióért és a félelemért felelős.

A nemi hormonok az agy érzelmi központjában, a limbikus rendszerben rendkívül aktívak. Így érthető lesz számunkra, hogy miért olyan labilisak a fiatalok érzelmileg, sőt, ez magyarázza, hogy kifejezetten keresik az érzelmileg megterhelő élményeket. Az ingerkereső agy fejletlensége miatt azonban még nem képes megfelelő döntéseket hozni, ezért kerülnek veszélyes, sőt sokszor életveszélyes helyzetbe.

Megemlíteném a THP nevű hormont, amely általában stressz hatására szabadul fel a szorongás csökkentése érdekében. Ám a tinédzsereknél ez a hormon fordítva hat, nem gátolja a szorongást, az csak még több szorongást szül. Az egyébként rendkívül plasztikus agy nem képes még megfelelően feldolgozni az információkat és stressz hatására bekövetkezik a pánik, ami megmagyarázza a sorozatos helytelen döntések meghozatalát.

A külsőre felnőttnek tűnő tizenévesek szellemileg nem felnőttek. Agyukban sok a szürkeállomány, amely az idegsejtjeit jelenti, viszont kevés a fehérállomány, amelyek biztosítják a gyors információáramlás az agy különböző részei között, vagyis neurológiai szempontból a tinédzserek teljesen éretlenek még. A fehérállomány egészen a harmincas évek elejéig nő és alakul. A kamaszokagya csak 80%!-ban érett, ami azt jelenti, van egy húsz százalékos űr, ami már érthetővé teszi hangulatingadozásaikat, ingerlékenységüket, kockázatkereső viselkedésüket.

A homloklebeny tölti be az agy végrehajtó funkcióját, viszont kapcsolódásai a legbonyolultabbak, ezért ezek jönnek létre legkésőbb, tehát lassan fejlődik ki. A modern agyi képalkotás megjelenésével már megismerhetjük a zajló folyamatokat és összefüggéseket. A kamaszok nem tudják még teljes mértékben használni a homloklebenyt, ezért a sok baleset és tragédia, amely a megfelelő döntések meghozatal-képességnek hiányából ered.

A szigetelt összeköttetések (fehérállomány) nélkül az agy egyik területéről érkező üzenet - például az amigdalából érkező stressz és félelem - nem képes kapcsolódni az agy egy másik területéhez, például a homloklebeny ítélőképességéhez. A még mindig fejlődésben lévő aggyal rendelkező kamaszok esetében ez azt jelenti, hogy olykor veszélyes helyzetekbe kerülnek, és nem tudják mi legyen a következő lépés. (Frances E. Jensen, 2015)

Hallottunk már részeg, eszméletét vesztett tinikről, bajba került fiatalokról, akik, vagy társaik, a helyett, hogy segítséget kértek volna, inkább elbújtak, elhallgattak a következményektől való félelem miatt, s ezzel még nagyobb bajba sodorva magukat és/vagy társaikat, tetőzve a bajt, netalántán előidézve a tragédiát.

Agyuk fejletlensége miatt nem képesek még tisztánlátásra, megfelelő helyzetelemzésre, -felismerésre, így bármi megtörténhet sajnos. Kognitív, érzelmi és viselkedésbeli korlátaik vannak, amit ha megértünk, máshogy értékelünk.

Természetesen a legegyszerűbb az lenne, ha megfelelő ismeretterjesztéssel már előre megelőznénk a bajt, de ismerve most már a kamaszok agyának és hormonjainak működését, beláthatjuk, hogy ez nemkönnyű feladat.

Ahhoz, hogy minél kevesebb zűrbe kerüljön gyermekünk, egy fontos dolgot biztosan tehetünk. Megismertethetjük őket a világban történt eseményekkel, kortársaik történetével, ha már nem képesek ésszerű döntéseket hozni maguktól, legalább emlékként fel tudjanak valamit idézni hasonló szituációban. Természetesen a megfelelő családi háló és környezet, valamint az őszinteség és bizalom további kulcspont lehet abban, hogy a kamasz ne akarjon feltétlenül lázadni, vagy ha már megteszi, azt a lehető legkisebb mértékben tegye.