A dán módszer I. - Újrakeretezés

Az újrakeretezés az a nyelvezet, ahogy leírjuk és megbeszéljük a szituációkat. Amit mondunk, annak hatalmas ereje van. Azt közvetítjük, amit a saját keretünkön belül érzékelünk, ahogyan a világot mi látjuk. És ahogy jellemzünk valamit, úgy is érzünk, s ez befolyásolja a hozzáállásunkat is a világhoz. Ha megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan keretezzék újra pozitívan a saját világukat, az merőben megváltoztathatja az életüket.

out-of-the-ordinary-1524864_1920.jpg

Ez nem jelent mást, mint figyelni a történések pozitív részleteire is, segíteni a gyermekeknek felnagyítani, hogy azokra tudjanak figyelni. Egy sötét és negatív kezdésből pozitív és erőt adó szituáció lesz. Szülőként meg kell tanítani őket arra fókuszálni, hogy mire képesek, miben jók, ellentétben az automatikus kudarc érzésű “nekem semmi sem jó” gondolattal.

Légy türelmes. Ha a gyermeked dühös valamiért, tedd félre saját szükségleteidet és próbáld megérteni a szituációt, amibe belekerült. De állj ellen a kísértésnek, ne próbáld megoldani a gondját. Ilyenkor ráadásul az érzelmek olyan hevesek, hogy inkább hagyni kell lecsillapodni, nem pedig a logikus megoldásokat taglalni - a jobb agyfélteke abszolút átvette a hatalmat, a bal pedig szinte kikapcsolt. Ahhoz, hogy megtudd, mi történt, előbb türelmesen várnod kell. Tégy meg mindent azért, hogy lenyugodjon. Öleld át. Vidd sétálni, vagy beszéljetek valami teljesen másról. Érezze magát biztonságban. Csak akkor lehet körbejárni, mi történt, ha már lenyugodott. Minél távolabb kell kerülni a harag, félelem, vagy szomorúság érzésétől, mert így fognak tisztán látni.

Keresd a pozitív részleteket. Ha már alkalmas az idő, és elkezd beszélni arról, miért volt dühös, figyelj a legapróbb részletekre is. Ha például egy osztálytárssal adódott problémája, próbálj minél több kérdést feltenni az eset részleteit illetően. Így biztosan megtalálod a pozitív kapaszkodót, amit erősíthetsz. Sajnos kitűnően koncentrálunk a negatív oldalra, pedig sok más aspektusból is lehet szemlélni a dolgokat.

Építsd a jót. Miután meghallod a megfelelő részletet, építkezz rá. Ha például arról mesél, hogy az egyik kisfiút a többiek csúfolták, de ő nem, mert sajnálta, akkor ragadd meg a lehetőséget, dícsérd meg, hogy milyen bátor volt szembeszállni a többiekkel, nem beállni a bántalmazó csapatba. Kérdezz rá, milyen érzés volt kiállni a fiúért. Lehet arról beszélgetni, történt e már hasonló korábban, kiállt e már valakiért, vagy valaki mellett. A végén az egész rossz élmény másról fog szólni és nem lesz negatív emlék belőle.

Ne címkézz! Egy szituációban hajlamosak vagyunk olyan nyelvezetet használni, ami negatív és nem előre mutató. Ilyenek többek közt a “nem tudom megcsinálni”, “utálom”, “sosem sikerül”. Ekkor a gyerekek már eleve sötét színben látják a helyzetet. A szülő viszont segíthet átfordítani a szemléletüket, de úgy, hogy nem mondja meg, hogyan kellene éreznie. Például “utálom a tesómat” - “nem, nem utálod, hiszen a testvéred” helyett érdemes felhívni a figyelmét, hogy az este milyen jót játszottak és nevettek. Nem a testvérét utálja, hanem a testvére viselkedése dühítette fel. Vagyis azt kell megtanítani, hogy az ember nem egyenlő a pillanatnyi viselkedésével. A címkézés egy nagyon gyakori hiba társadalmunkban. Rámondják a másikra, hogy önző, rossz, hisztis, undok és így tovább. Ezek a címkék veszélyesek lehetnek, mert önbeteljesítő tulajdonságuk lehet. Ha valakire sokat mondják, a végén olyanná is válik. Lusta, érzékeny, nem túl okos, visszahúzódó - ezek mind jöhetnek a gyermekkorunkból, s nagyon nehéz megszabadulni tőlük. Az újrakeretezéssel más szemszögből is megvizsgáljuk a dolgot, tartalmat adunk a tulajdonságnak/viselkedésnek és megkeressük a kiváltó okot. Ha valaki nem jó fociban, lehet, hogy szuper kosaras lesz még belőle. Nem varrhatjuk rá, hogy nem sportolónak való. Egy kislány lehet, hogy éppen hisztizik, de ez nem jelenti, hogy ő “hisztis”. Lehet, hogy éhes, vagy elkeseredett és nem tudja még (és a szülő sem), hogyan kezelje a helyzetet. Nekünk is elszakad néha a cérna, mi is érezzük, hogy betelik a pohár, mégsem jellemez minket egy adott pillanatbeli rossz szó, vagy gondolat. Egy akaratos gyermek sikeres vezetői képességekkel rendelkezhet, a figyelemzavaros pedig lehet, hogy kiemelkedő tehetségű zenész lesz. Az antiszociális jelzőt általában a rendkívül intellektuális és empatikus emberek címkéje. Ezért a jelzők aggatása nagyon barátságtalan és sokszor káros is lehet. Kerüljük el, mutassunk példát mi is. Nagyon nehéz, mert nem ehhez szoktunk, de érdemes megtanulni.

Ha keressük a pozitív részleteket, és inkább azokról beszéltünk, a gyerekek ösztönösen ezt a gondolkodásmódot sajátítják el, s ez az egész életükre kihatással lesz. Észre kell vennünk az ellenkezőt is, de ez a szemléletmód kiemeli a jót is és nagyobb mértékben fókuszál rá. A nyelvezet, amit használunk, alakítja világunkat. Az újrakeretezést gyakorolni kell és tanulni, de érdemes belefektetni a munkát, mert sokkal boldogabbá tesz rövid és hosszú távon is.