Hogyan ellensúlyozzuk otthon az iskolarendszer sajátosságait?

A gyerekek nem egyformák, egyéni tanulási tempóval, szellemi teljesítménnyel, vagy egyáltalán tanulási stílussal rendelkeznek. Tölcsérrel próbálják fejükbe beleönteni az országosan egységesített tankönyvek és tanmenet információit és azokat egységesített tesztekkel kérik számon. A cél, hogy ezeken a központosított felmérőkön minél kiválóbb eredményt érjenek el, s ezzel sajnos szinte kizárólag csak a rövid távú memóriát használva nem is rögzül az elvárt tananyagról “megszerzett” ismeret.
adolescent-1327188_1.jpgProblémát jelent az is, hogy az iskolák rendkívül le vannak maradva, a mai világ hihetetlen gyorsaságú fejlődésével képtelenek lépést tartani, hiszen a már megszerzett tudást és képességeket próbálják átadni, s nem követik, vagy integrálják a változásokat.

Lev Tolsztoj nevét szinte kizárólag szépirodalmi munkái révén ismeri a többség, pedig pedagógiai - nevelői tevékenysége is rendkívül jelentős volt. Az ő gondolatait szeretném idézni a mai! iskolarendszerrel kapcsolatban:

 „Az iskolát nem úgy hozták létre, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhatnak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak. A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos. …a felülről, erőszakkal létrehozott iskolákban a tanár nem a juhok pásztora, hanem azok börtönőre. [....] Ahelyett, hogy belátnák, a siker feltétele adott helyzetben az, hogy tanulmányozzák azt a dolgot, amivel foglalkozniuk kellene (az oktatásban ez a „tárgy” a szabad gyerek), úgy akarnak tanítani, ahogyan ezt maguk megszokták, és a legjobbnak találják. Ha pedig ez nem vezet eredményre, akkor sem a tanítás módját változtatják meg, hanem inkább a gyermeki természet megváltoztatására törekednek. ”

Hogyan lehet mégis megadni gyermekeinknek az igazi fejlődés és tudásszerzés lehetőségét?

Ismerd meg gyermeked iskolájának sajátosságait, az oktatási szokásokat, tanárait. Beszélgessetek az iskoláról, hogy ő mit gondol róla. Tudat alatt hatalmas stressztől szabadul meg, ha kiadhatja magából érzéseit és gondolatait. Nagyon fontos, hogy a beszélgetések során a gyermek véleményére és saját élményeire vagyunk kíváncsiak, ezért ahhoz, hogy őszintén megnyíljon előttünk, meg kell tanulnunk ítélkezés nélkül hallgatni. Akármilyen rossz dologról is esik szó, nem szabad erkölcsi kiselőadást tartani, vagy tanácsot adni. Egyszerűen csak hallgasd meg. Ha van is véleményed, azt inkább egy későbbi időpontban oszd meg vele, így nincs feszültség, vagy vita, amely elterelné a beszélgetést az eredeti céljától. Figyelj a válaszokra, hiszen nem csak az iskolát ismered meg, de saját gyermeked is. Lehet, hogy nem tudja pontosan kifejezni érzéseit és gondolatait, ezért érdemes nyitott kérdéseket feltenni és odafigyelni a válaszokra, amelyek újabb kérdésekre adnak lehetőséget.

Biztosítsd gyermeked arról, hogy bármi is történik, te mindig mellette állsz. Nem csak szavakkal, de tettekkel is. Ezzel egyrészt őszinte, hiteles kapcsolat alapjait teremted meg, másrészt példát mutatsz arra, hogy az élet nem a megfelelési törekvésekről, a hajtásról kell csak szóljon. A nyomás, a krónikus mozgás- és ingerhiány okozta stressz az iskolában izgést mozgást, helytelen döntéseket, figyelemzavart okoz, ezért különösen figyelnünk kell gyermekünk jelzéseire. Nem fontos, hogy kitűnő tanuló legyen, az a lényeg, hogy próbáljon beilleszkedni és ha valami nem sikerül úgy, ahogy szerette volna, ne keseredjen el és legfőképpen ne tartson attól, hogy "mi lesz, ha anya megtudja, hogy hármast kaptam". Mert mi lesz? Semmi. Ha ő motivált, akkor javítani fog. Legalább mi ne a teljesítmény osztályzatát értékeljük, hanem az erőfeszítéseit. 

Ha látjuk, mit ad az iskola, azt is meglátjuk, mi az amit nem, és a saját értékeink szerint nekünk kell átadnunk. Sokszor nem értünk egyet sem a módszerekkel, sem a tanmenettel, sokszor még a tanárokkal sem. Azt kell megtanítanunk gyermekeinknek, hogy a világ nem fekete és fehér, s bár a tanár a legjobb tudása szerint próbálja átadni az ismereteket, van, hogy sikerül megnyerni a hallgatóságot, van amikor kevésbé szimpatikusan teszi a dolgát.

Tanítsd empátiára gyermeked! Az empatikus ember képes helyesen felismerni mások érzelmeit és úgymond gondolatban más csónakjában is evezni. Az egyéni teljesítmény középpontban helyezése helyett emeld ki a csoportos munka előnyeit. A  legutolsó neurológiai kutatások eredményei szerint az emberek sokkal boldogabbak, ha másokkal kooperálva érik el a kitűzött célt. A szociális kapcsolatok jóval nagyobb szerepet játszanak életünkben, ezért nekünk szülőknek kell megtanítani a gyermeket a közösségi viselkedésre. A kapcsolatok akkor működnek jól, ha képesek vagyunk a másik érzéseinek és igényeinek figyelembe vételével együttműködni, ehhez elengedhetetlen az empátia.

Tanítsd meg gondolkodni! Hagyd érvényesülni, tapasztalni, használd ki a közösség formáló és tanító erejét. Beszélgess megszerzett tapasztalatairól, kérdezd arról, hogyan oldódott meg egy probléma az iskolában, vagy hogyan sikerült egy vitát lezárni a barátokkal, vagy például az edzésen. Beszélgessetek arról, hogy utólag hogy látja ezeket a szituációkat, milyen más megoldási lehetőséget választana esetleg, ha visszamehetne, hogyan lehet még, másképp megoldani a helyzeteket. Másik példa, ha lehetőséget adsz neki az otthoni szabályok módosítására. Különböző helyzetekben, amikor nincs egyetértés, feszültté válhat a légkör, így ezeket az alkalmakat megragadva el lehet beszélgetni arról, mit gondol, hogyan tudnád elérni, hogy betartsa a szabályokat. Számítógép kikapcsolása nem azonnal, hanem a zajló művelet befejezésekor? Vacsoraidő kitolása 15 perccel? Adjon tanácsokat, így nemcsak gondolkodásra készteted, mivel ő maga lesz motivált, hogy számára kedvezően befolyásolhassa a napirendet és szokásokat, de úgy fogja érezni, számba veszik és fontosnak tartják. A szabályokat viszont világosan le kell fektetned és tudnia kell, hogy elvárod azok betartását. Mutasd meg, hogyan tehetné jóvá, ha hibázik. Légy következetes és engedd, hogy megtapasztalja a helytelen viselkedés következményeit. Ha tapasztalja és megérti az ok-okozati összefüggéseket, a gondolkodása is fejlődik.
holt_koltok_tarsasaga2.jpgS nem utolsó sorban "Nézzük meg más szemszögből is!" A Holt Költők Társasága című film története 1988-ból tökéletes példája a teljesítményorientált oktatással és neveléssel történő szembemenetelnek. Mr. Keating felnyitja diákjai szemeit, s arra ösztönzi őket, hogy nézzék más szemszögből is a világot. Ez a módszer szélesíti a látókört, serkenti a gondolkodást, empátiára tanít, s rugalmasabbá teszi gyermekünket. S nem csak nekik, hanem nekünk szülőknek is meg kell próbálni elsajátítani ezeket a képességeket, hiszen a mellett, hogy példaként állunk gyermekünk előtt, valójában mi is hozzáteszünk a világ pozitív irányú változásához.